Mindenki másképp csinálja!

2020.12.12.

Szerző: Berill Shero

Comments

Mindenki másképp csinálja!

A fenti címmel a könyvértékesítésről terveztem egy kis összefoglalót írni nektek.

Nem emlékszem, hogy bárhol olvastam volna hasonlót, de azt hiszem ez nem csak a leendő íróknak, de az olvasóknak is tanulságos lehet.

Elsőkönyves szerzőként az ember egy csomó kérdéssel, megoldandó helyzettel szembesül, amikre jobb esetben választ kap a kiadótól, írótársaktól, de előfordul, hogy magának kell kitaposnia az utat.

Ismerek olyan írót, aki nem foglalkozik azzal, hogy tőle vásároljanak könyvet, az egész folyamatot a kiadójára bízza. Amikor megszervezik az értékesítéssel egybekötött dedikálást, megjelenik a helyszínen, az ott eladott példányokat dedikálja és kész.

Van olyan is, aki nem csak a kiadóra hagyatkozik, beszáll az értékesítési folyamatba. És itt elérkeztünk ahhoz, ami a bejegyzést ihlette.

Bizonyára tanulható és talán személyiségfüggő is, ki hogyan reagálja le a különböző helyzeteket.

  • XY megtudja, hogy elkészült a könyved és szeretne egy példányt.

Ahogy az lenni szokott, ilyenkor a nagyon régen látott ismerősök is előkerülnek és természetesen igényt tartanak egy példányra.  A cél az, hogy minél több emberhez eljusson a műved, de milyen áron?

Az egyik ismerős íróval konkrétan megesett, hogy a munkahelyén büszkélkedett a kollégáinak, hogy elkészült a könyve és megkérdezte ki szeretne belőle. A munkatársa feltette a kezét elvett egy példányt, majd megköszönve távozott.

Ezzel az az aprócska probléma, hogy a könyvkiadás nem olcsó mulatság. Azon kívül, hogy az író nem kevés munkát fektetett bele, a kiadásnak is vannak költségei. Ha minden ismerősnek adsz egy példányt ajándékba (figyelembe véve azt is, hogy a saját példányaidat is meg kellett venned, vagy eleve te finanszíroztad az egész folyamatot), akkor viszonylag hamar a meglévő mínusz egyenlegedet tovább növeled. Annak, aki szeretne egy példányt, illene megkérdezni, hogy mennyivel tartozik érte? Akkor is, ha ő a legjobb barátod, a közvetlen főnököd, vagy a legkedvesebb szomszédod. Onnantól a döntés a tiéd, hogy mit mondasz neki.

Ráadásul az eleve oltári kellemetlen, ha az írónak kell rászólni az illetőre, hogy az általa kért példány bizony fizetős. Nem tudom, miért természetes, hogy ajándékba kapja. Tegye mindenki a szívére a kezét és mondja meg, mit kap ma ingyen?!

  • Személyesen add át, vagy postán juttasd el a megrendelőhöz?

Először idegenkedtem a postázástól, mert aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek sorban állni. De amikor valaki rendel egy könyvet és te már a hatodik helyre cipeled magaddal, mert az illető azt ígéri, hogy ott lesz, egy idő után több, mint kellemetlen. Főleg, hogy nem egy-egy könyvvel szaladgálsz ilyenkor, hanem összegyűjtesz jó pár darabot. Ezt lehet magas fokon művelni, amikor x alkalommal írsz rá a delikvensre, kérve, jelezze melyik időpont a legmegfelelőbb számára és még válaszra sem méltat. Ez a kösz baszd meg! Elnézést, de ez így kikívánkozott.

Másrészről nagyon tartalmas beszélgetésekben volt részem azokkal, akik a személyes átvételt választották. Időigényes, de megérte a társaságért. Ebből azt tanultam, hogy ezt az opciót nagyon szűk rétegnek, szabályozott keretek között kell fenntartani. Mivel én minden megrendelővel szerettem volna néhány mondatot váltani, így eshetett meg, hogy az, aki elsőként rendelt könyvet, csak másfél hónappal a megjelenés után vehette kézbe, olyan nehezen jött össze a találkozó.

  • Hogyan intézd a fizetést?

Ez is kardinális kérdés. A megrendelést követően előre utalásnál sokszor újra és újra figyelmeztetni kell az embereket, hogy „hahó, még nem tudom eljuttatni a könyvedet, mert nem fizettél”.

Minden átutalást egyesével regisztrálni, majd visszaigazolni, hogy megérkezett, macerás. Nehogy valakit kihagyj. Aztán az is, mikor a személyes átvétel helyett mégis postán kéri a megrendelő és bár mindenki tisztában van vele, hogy a postázásnak van költsége, mégsem utalja át többszöri kérelem ellenére se.

  • Szeretnél dedikálást?

Aki nem utal, bármikor meggondolhatja magát. Tapasztaltam. Ha nem általános dedikálással látod el a művedet, hanem névre írod, vagy személyes ajánlást írsz, de az illető pedig mégsem kéri, mit csinálsz vele? Lesz otthon 30 „összefirkált” példányod? Ezért kérlek, kedves Olvasó, vedd figyelembe, hogy ha nem fizettél előre, akkor csak átvételkor kerül bele a dedikálás. Hidd el, az író akkor is pont olyan szeretettel teszi, mintha már otthon előre megírta volna.

Remélem segítettem kicsit tisztábban látni mind a leendő írótársaknak, mind az olvasóknak.

Régebbi bejegyzéseim

Traktoros Lali és a karantén

Az INDEX.hu ezt a cikkemet is érdekesnek találta, és címlapon hozta 2020. 04. 30-án!  "Csumi Aranyapáim! Nem tűntem el, sőt a korona is elkerült eddig, de a földeken azért van munka. Oda ebből a mizériából szerencsére viszonylag kevés jut el. Megmondom őszintén a...

Balatoni biciklitúra – Hévíz-Révfülöp

Régebbi blogbejegyzéseim megjelenésekor az INDEX.hu többet is érdekesnek talált, és címlapon hozta! Az alábbi cikket 2017.06.24-én írtam. A második nap egy remek svédasztalos reggelivel indult. Az eső felhőknek nyoma sem maradt, az éjjeli viharra csak a pocsolyák...

Mustang találkozó

Régebbi blogbejegyzéseim megjelenésekor az INDEX.hu többet is érdekesnek talált, és címlapon hozta! Az alábbi cikket 2019.04.14-én írtam.   Tahitótfalun a kempingben kapott helyet a 13. Mustang találkozó. Régi és új paripák nyerítettek, mindenki talált kedvére...

Bécs-Passau-Scharding – 7. nap Ybbs – avagy a világ körüli biciklitúra

Régebbi blogbejegyzéseim megjelenésekor az INDEX.hu többet is érdekesnek talált, és címlapon hozta! Az alábbi cikket 2016.09.09-én írtam. A reggel remekül indult. Ferdinand rákérdezett a "városnéző" pólóként aposztrofált aikidos felsőmet látva, hogy karatézom-e....

Veronai busztragédia

Régebbi blogbejegyzéseim megjelenésekor az INDEX.hu többet is érdekesnek talált, és címlapon hozta! Az alábbi cikket 2017.01.21-én írtam. (Kép forrása: EPA)   A reggeleim a hírek hallgatásával és olvasásával indulnak. A mai hír megrázott. Az összes média az olasz...

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük