Tizenöt perc

2020.05.03.

Szerző: Berill Shero

Író, újságíró, blogger

Comments

Ülök a fürdőkádban és pont olyan a hangulatom, mint az a rosé, amit a csapba öntöttem. Szar.

Rád gondolok. Ahogy az elmúlt hetekben minden órában, a nap minden percében. Lassan csorog a forró víz a lábamra, de már nem érdekel. A hab körülöleli testem és végre lazíthatok. Megtámasztom a fejem a kád peremén, pacsálok a vízzel, közben nézem a vörösre lakkozott körmeimet és észre sem veszem, hogy elerednek a könnyeim. Próbálom kimosni magamból az elmúlt évtizedek porát, a lenyomatokat, mit bennem hagytál. A szobában végtelenítve szól Marilyn Manson: Fated, faithful, fatal című száma. Behallatszik, tisztán értem a szavait. Kocogtatom lábammal az ütemet a kádfalon és nagyokat kortyolok az újonnan kibontott borból.

– Egészségemre! – intek a képzeletbeli tükörképemnek és grimaszolok hozzá – Valaki megmondhatná, hogy tudnálak örökre elfelejteni! Hogy mondtad? Ha iszol, talán az az agysejted épül le, ami a másikkal kapcsolatos emlékekért felelős.

Valaha az életemnél jobban szerettelek. Mégis elengedtelek. Dacból, naivságból, hitből, büszkeségből, balfaszságból. Megszenvedtük. Mindketten a magunk módján. Mélyre temettelek, hittem, így örökre elfeledlek.

Fegyelmezetten töltök még egy pohárral. Nem fogok berúgni. Addig nem, míg el nem rendezem magamban kettőnk dolgát. Utána meg már mindegy lesz. Nincs következő perc, csak a most van. Az az ijesztő jelen, amit meg kell oldani.

Kettőnk között ott a fal, áthidalhatatlan ellentétként feszülnek az elmúlt évek bebetonozott érzelmei. Annyi mindent szeretnék elmondani neked, megmutatni magam, odaadni egészen. Kezedbe adni kezem és becsukni a szemem, hagyni, hogy vezess. Beledőlni két karodba, tudván, megtartasz. Megkaptad az álmaimat, a vágyaimat, melyek távolivá foszlottak, mikor utoljára becsuktad magad mögött az ajtót.

Döngve csukódott a kapu, de tiszta szívvel hittem, nincs még vége, lesz még kettőnknek szép jövője. De nem lett. Az évek peregtek, mint a homokszemek és egyszer csak nem volt tovább. Kétségbeesve zártam be magam a saját világomba, közel nem engedve senkit. A testem sokszor odaadtam, de a lelkem soha. Voltam szerető, megcsalt és mostoha. Csak igaz társ nem voltam többé soha.

A szívem jégbe záródott, majd kővé fagyott, s most már nem vagyok más, mint élőhalott. Néma sikoly ajkamon, szememben örök a bánat, kereslek, de sehol nem talállak. A kihűlő vízben egyre lejjebb csúszom és fázom. Látom magam előtt az arcod, mosolyod és hinni akarom, hogy van még dolgunk. Lassan tudatosul bennem, hogy egész életemben, mindenkiben téged kerestelek. Miért pont most keresztezzük újra egymás útjait?

A megoldás körvonalazódik. Nincs már sok időm… Újra forró vízzel töltöm fel a kádat, de már nem teszek bele habfürdőt. Még egy pohár bor.

Választottál. Ezt mondtad ma is. Hát választok én is. Magamat. Mansont egyre tompábban hallom, a bortól lángol az arcom, a testemben lüktet a vér. Tizenöt perc. Nem több. Ennyi kell, hogy elengedjelek. Összemosódnak a csempe körvonalai az előttem vibráló arcoddal, a hangok távol maradnak. Csak még egy kicsit lejjebb csúszok, a víz égeti a csuklóm és én csak nézem, ahogy szép lassan darabokra hullik a kezemből kieső pohár. Mintha egy filmet látnék, mintha nem is én lennék a kádban.

Álomszerű az egész, ahogy halványan csordogál a csuklómon a vér. Én is választottam, látod?

2019

Novelláim

Hümér hűsége

A nyomozónő dühösen tette le a telefont. – Mi van, már megint nincs bent? – kérdezte Péter, a nő irodatársa, miközben fogával ketté roppantotta a kávékeverő műanyag pálcikát. – Látod! A héten már legalább hússzor hívtam, ma konkrétan háromszor. Egyszer azt mondja a...

Az informatikus halála

Nem ilyen volt. Az egész teste tiltakozott és lázadt. Számára a gondolat is elfogadhatatlan volt. Csak ült és gondolkozott, hogyan legyen tovább. Tudta, hogy meg kell várnia a másnap 9 és 12 óra közötti időintervallumot. De addig még muszáj eltakarítania az ajtó előtt...

Bűn

BŰNÖS VAGYOK!!! Muszáj leírnom mekkora bűn terheli lelkemet. Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudsz bocsátani nekem. Lehet, ha én lennék a helyedben, én sem tudnék megbocsátani. Annyiszor el akartam már mondani, de sehogy sem vitt rá a lélek, félek a...

Tizenöt perc

Ülök a fürdőkádban és pont olyan a hangulatom, mint az a rosé, amit a csapba öntöttem. Szar. Rád gondolok. Ahogy az elmúlt hetekben minden órában, a nap minden percében. Lassan csorog a forró víz a lábamra, de már nem érdekel. A hab körülöleli testem és végre...

A kutya

A szíve még bírta volna, de a lábai már nem. Azok réges-régen elfáradtak. Pedig a kutyával muszáj volt menni. Minden áldott nap. Naponta legalább ötször. Miatta fel kellett kelni, neki főzni kellett. A kutya se volt már a régi, ám a parkba érve ugyanúgy húzta, mint...

Kibírhatatlan

Kibírhatatlan vagy! – acélsodronyként feszült köztük a mondat, de csak néhány másodpercig, hogy aztán súlyosan hulljon alá, lefejezve és kettévágva a kettejük közti kapcsolatot. Kibírhatatlan. Ez jutott a nő eszébe ismét. Az egész szituáció az volt. Abszurd,...

Ugrás az ismeretlenbe

Napjainkban Állok a szobaajtóban, és nézem, ahogy alszol. Szőke fürtjeid szétterülnek a párnán, légzésed egyenletes, a takaró keresztben a csípődön, látom napbarnította vállad és izmos lábad. Az oldaladon fekszel, és nekem eszembe jut a délután, amikor a Dunán nevetve...

Virágkeringő

Elmélázva nézte az ablak előtt szállingózó hópelyhek tétova táncát. Hiába igyekezett elhessegetni a komor gondolatokat. A két évvel azelőtti baleset képei ködös foszlányként kúsztak elméjébe, és erőt kellett vennie magán, hogy újra a kinti világot figyelje. A mostani...

Nyitott szív

Végig simítok a langyos pisztolycsövön. A dörrenés a fülemben visszhangzik, megtántorodom és le kell ülnöm. Szép próbalövés volt, a hasadba ment. Kezdetnek nem rossz. Fémes ízt érzek, a vér lassan szivárog a nyelvemen. Izgalmamban elharaptam a számat. Muszáj becsuknom...

Sztár lettem

Youtube és Facebook sztár lettem. Meg Instagram. Félreértés ne essék, ezzel most nem dicsekedni akarok. Először még egészen vicces volt a dolog. Bele se gondoltam, hogy bajom lehet belőle. Nem tudom hányan voltak. Talán öten? Vagy hatan? Ketten belém karoltak,...

1 Comments

1 hozzászólás

  1. Marcsi

    Èletszerű. Tetszik a hangulata ès a vége kifejezetten ütős. Nagyon jó írás…

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük