Ugrás az ismeretlenbe

2020.05.03.

Szerző: Berill Shero

Író, újságíró, blogger

Comments

Napjainkban

Állok a szobaajtóban, és nézem, ahogy alszol. Szőke fürtjeid szétterülnek a párnán, légzésed egyenletes, a takaró keresztben a csípődön, látom napbarnította vállad és izmos lábad. Az oldaladon fekszel, és nekem eszembe jut a délután, amikor a Dunán nevetve fröcsköltük egymást vízzel. A bőrödön szikrákat vetett az alkonyba hajló nap, még egy utolsót ránk kacagott a nyár, mielőtt az ősz átvette a helyét. Délután pont így feküdtél a gyékényen. Takaró nélkül, ugyanebben a pózban. Mostanában mindig így pihensz. Pedig régebben hason aludtál, egyik karoddal átnyúlva a mellkasomon. Ma korán elfáradtál. Nem értem, miért, máskor tele vagy energiával, most meg hamar az árnyékba vágytál. A parton se volt szívem felébreszteni. Azt ígérted, együtt nézzük a filmet, de az első reklámnál a hálóba mentél. Aggódva figyellek, remélem, nem leszel beteg. Halkan behúzom az ajtót, a nagyszoba lámpájának fénye még rajzol egy csíkot a hátadra, aztán sötétbe borul a helyiség.

Három éve

Nagy mellénnyel várom az új tandemugrókat. Szétfeszít a büszkeség, hogy ma megint engem kért fel a főnök a csoport kísérésére. Azt mondta, van az ugrók közt egy nekem való csaj. Megérkezik a csoport, én meg ellököm magam a faltól. Még hogy egy?! Mind nekem való, csupa fiatal, formás, dekoratív leányzó. Nevetgélnek, kellemes illatot hoz felém a szél. Kollégáim szeme is felcsillan. Zsolttal összenézünk, jó nap lesz ez! Ma hárman ugrunk, Balázs majd a kamerát kezeli, az élményugrásról a megrendelőnek fénykép, videó készül. Pénztárcától függően. Ezek a nők az extra csomagot kérték, egyikőjük születésnapját ünneplik. Túlesünk a bemutatkozáson, a neveket nem jegyzem meg, a formás idomok elvonják a figyelmemet. Úgy sem lényeges. Alapszabály, hogy nem kezdünk ki a fizető vendégekkel, ritka a kivétel. Ma amúgy sem vagyok csajozós hangulatban, holnap két hétre Korfura repülök búvárkodni. Bőven elég a vizuális élmény. Ők az ugrásért fizetnek, a főnököm meg, hogy magamra szíjazzam őket. Szerintem mindenki jól jár. Az egyik lány félszegebbnek tűnik, intek Balázsnak, majd én a gondjaimba veszem. Jó napom van, a lányt Petrának hívják, akkora zöld szeme van, mint egy nagyobb smaragd. Kiderül, ő az ünnepelt, de tart az ugrástól. Megnyugtatom, eddig mindenki túlélte. Nehezen oldódik, de aztán mindent úgy csinál, ahogy mutatom. A gép lassan indul velünk, Petra a kezembe kapaszkodik. Fent még néhány instrukció elhangzik, aztán ugráshoz készülünk. Most már csak a feladatra koncentrálok. Háromezer-ötszáz méter magasan vagyunk, a lent maradók pontnak sem látszanak. Petra izgatott, igazít a szemüvegén, aztán a barátnőjére néz. Zsolt és Balázs egyszerre mutatják az okét, így nekiindulunk. A rutin működik, körülbelül harmincöt-negyven másodpercet esünk szabadesésben, majd kinyitom az ernyőt. Petra arcát nem látom, de Balázs biztosan felvette. Az ugrás első percében a rutintalanok mind rémültek, aztán a földet érésig hátralévő percekben már mosolyognak, és élvezik a panorámát. Petra hadonászik, nem győzök korrigálni. Landolás pipa, a hölgyek ragaszkodnak hozzá, hogy készüljön közös kép. Petra barátnői lelkesen kattintgatnak, a lány kérésére az egyikre csak ketten kerülünk. Még nem sejtem, hogy ez a kép mennyire fontos lesz később.

Napjainkban

Egyre sápadtabb vagy és kedvetlen. Nem tudom, mi lelt, de jó lenne visszakapni a mindig életvidám, mosolygó lányt, akit sosem hagy el a hite. Te a legnehezebb pillanatokban is józan megfontoltsággal kerekedsz felül a problémákon. Nem értem, mi lelt, ma minden apróságra ugrasz. Miért van a bejárati ajtó közepénél a cipőm, a nadrágot miért csak a szennyestartó tetejére tettem, miért nem bele, hol nyomom a fogkrémes tubust? És így tovább. Ez eddig még sosem szült feszültséget. Nem akarok veszekedni veled, nem értem, hogyan jutottunk ide, és szíven üt, amikor elsírod magad. A karomban tartalak, nem beszélünk, csak simogatom a fürtjeid, a hátad, és várom, hogy megnyugodj. Ez a vita felkavart. Pont a jelentéktelensége miatt. Vitatkoztunk már máskor is, de sírni régen láttalak. Akkor az aggodalom hozta elő.

Két éve

Röhej, mennyi ember akarja kipróbálni a tandemugrást. Ma borzasztó meleg van. Jobban örülnék neki, ha vízparton áztatnám magam, de a nyaralás még várat magára. Az aszfalt izzik, a repülő előtt délibáb játszik és emiatt csak későn látom meg a csoportot. Már ott kellene lennem, nekem kell őket üdvözölni, sietősre fogom a lépteimet. Gyorsan túlesünk a bemutatkozáson, elmagyarázom a biztonsági szabályokat, és megkérem azokat, akik nem ugranak, fáradjanak át a füves pálya kijelölt részére, ahol az ugrókat várhatják. Ahogy beszállok a gépbe, mintha valaki nézne. A hátamban érzem a tekintetét, de mire megfordulok, már nincs ott senki. Biztos a melegtől képzelődöm. Mára narancs riasztást mondtak, de ez sem tántorítja el őket. Rutinosan navigálom lefelé az urat, akit megnyertem. Lassan az elmosódott arcok élessé válnak, amikor megint úgy érzem, valaki néz. Ahogy körbe-körbepillantok, kiszúrok egy szőke nőt. Le sem veszi rólam a tekintetét. Az az érzésem, már találkoztunk korábban. Miután mindenki épségben földet ér, a csoport a fotózkodás és a CD átvétele után feldobódva hagyja el a repteret. Egyedül a szőke nő áll a placcon, türelmesen várva, hogy elpakoljam az összes ernyőt és a karabinereket. Nekem nem sietős. Flegma hangulatban vagyok, Zsolt telibe vágta a szabimat azzal, hogy a hónap elején kilépett a cégtől. A szemem sarkából látom, hogy a csaj kicsit sem ideges, mosolyogva állja tekintetemet. Kíváncsian várom, mit akar. Amikor végzek, odalibeg elém. Mivel még mindig a földön térdelek, kénytelen vagyok felnézni rá. A szemem végigsiklik izmos, napbarnította lábán, a rövid sort nem takar túl sokat. Áttetsző felsője láttatni engedi kerek vállát. Szívesen beleharapnék. Későn veszem észre, hogy túl sokáig legeltettem rajta a szemem. Ahogy a szemébe nézek, huncut fények cikáznak át a smaragdzöld tekinteten. Nem haragszik. Jó jel. A mai napom első pozitívuma, ha a sikeres leszállást nem számítom bele. Időközben beugrik egy kép! Ez a csaj tavaly már volt itt! A szülinapját ünnepelték a barátnőivel. Látom, jólesik neki, hogy felismerem. Röviden elmondja, akkora hatással volt rá a tavalyi ugrás, hogy jelentős öszszeget tett félre, szeretne rendszeresen ugrani és tanulni. A főnökhöz irányítom, de nem hagyja magát. Engem akar. Tőlem akar tanulni. Meglep az elszántsága. A tavalyi félénk nőnek nyoma sincs. Nehezen sikerül meggyőznöm, hogy mindenképp a főnökkel kell egyeztetnie, de vállalom, ha a góré áldását adja.

Így kezdődött. Idejét se tudom, hogyan és mikor kerültünk közel egymáshoz, de Petra lelkesedése és akaratereje megfogott. Zöld szeme és hibátlan alakja ágyékközelben is egyre többször megmozgatott. A rendszeresen ágaskodó vágyam kezdett kellemetlenné válni, aztán körülbelül három hónappal azután, hogy újra felbukkant a reptéren, elhívtam vacsorázni. Szigorúan szakmai alapon. Amikor hazavittem, nem bírtam tovább, megcsókoltam. Kellemes kalandnak ígérkezett. Balázs és a főnök naponta szívták a véremet, hogy szerelmes vagyok. Addig-addig, amíg beláttam, igazuk van. Néhány hét múlva összeköltöztünk.

Napjainkban

A kád szélén ülök, és várom, hogy csillapodjon a remegés. Sosem hittem volna, hogy bárkit közel engedek magamhoz. Te áttörtél minden védelmi vonalat. A csajozós énem a múlté. Megnézem a csinos nőket, de nem lépek félre. A korábbi kapcsolataimban mindig megtettem. Ha lebuktam, és nem bocsátották meg, akkor se dőlt össze a világ. Szépen továbbálltam, és kész. Ha téged elveszítenélek, egy rész meghalna belőlem. Terhes vagy. Hú, de ronda szó. Te nem is ezt használtad, hanem hogy áldott állapotban vagy, és gyerekünk lesz. Alig öt perce.

Elcsesztem. Egyelőre azt sem tudom, örüljek-e neki. Számomra ez az egész távoli. Beszéltünk már arról, előbb-utóbb vállalunk két lurkót, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Én még nem készültem fel rá. Mosolyogtam, amikor bejelentetted, kíváncsian fürkészted az arcomat, és én nem tudok hazudni. Lelkesnek akartam látszani, de most félek. Remeg kezem-lábam, nagy felelősség egy gyerek. Rengeteg áldozat, lemondás. Más lesz az életünk. Hamar elszégyellem magam a gondolataimért. Bűntudatom támad, amiért nem örülök maradéktalanul. Segítség! Miért nem készíti fel a férfiakat senki az apa szerepre?! A lányok gyerekkoruktól babáznak, papás-mamást játszanak, de hogy válunk mi, férfiak apává? Belőlem mitől lesz apa?! A hasadon még semmit sem láttam. Az ultrahangkép számomra értelmezhetetlen. Nem mutattad, de éreztem, nem ilyen reakcióra számítottál tőlem. Felfrissítem az arcom, néhány percig még bámulom a tükröt, mielőtt kimegyek. Igyekszem összeszedni magam, de nem megy. Teljesen össze vagyok zavarodva.

Egy éve

Szörnyű pillanat. Nem akarok ekkora fájdalmat okozni neked. Soha többé nem szeretném, ha miattam sírnál! Még jó, hogy én nem látom magam a kórházi ágyon, de a szemed mindent elmond. Pillanatok alatt kialakult vihar, rossz földet érés. Szerencsére csak a medencém sérült, nem az egész gerincem. Az arcomat lenyúzta egy faág, a szemem bedagadt a nekirepülő bogárrajtól. A sárga fertőtlenítő sokat ronthatott az amúgy sem előnyös kinézetemen. Hosszú időbe telik, míg végre szívből kacagsz otromba tréfáimon. A felépülésem hosszabbra nyúlik a vártnál, de te mindig mellettem vagy. A kórházban töltött idő alatt sok mindent átértékelek magamban. Van időm számba venni, mi fontos, mi nem. A napok vánszorognak, és amikor nem mellettem vagy, hiányzik a mosolyod, a beszélgetéseink, az illatod, az ölelésed. Alig várom, hogy végre megszabaduljak a kórházi fehér, steril élettől. Mást képzelek kettőnknek. A lánykérés előtt nem tudom, melyikünk a feszültebb. Azt hiszed, a baleset utáni első ugrás miatt vagyok izgatott, pedig már a zsebemben van a gyűrű. A világ legboldogabb emberévé tettél azzal az igennel!

Napjainkban

Nézem kettőnk képét az éjjeliszekrényen. A szülinapodon készült, az ugrás után. Lassan mellé kerül egy másik kép is. Egy kis emberé, akit már nagyon várok. Az első trimeszter nem volt könnyű. Először felfogni sem tudtam, amit mondtál. Most már bevallhatom, egyszerűen gyáva voltam. Attól féltem, egy gyerek felborít mindent. Valószínűleg így lesz majd, de jó értelemben. Felelősek vagyunk érte. A kissrác vér a vérünkből. A legutóbbi ultrahangfelvételen, esküszöm, mosolygott. Az elején megijesztett, hogy bárhol képes voltál elaludni, és a rosszullétek is aggasztottak. A jó tanácsokból meg egy életre elég volt. Még hogy reggeli hányinger! Hány kilót fogytál az egész napi émelygéstől? Hármat? Komolyan aggódtam, hogy a doki egyszer csak bent fog a kórházban. Jót tett, hogy mehettem veled minden vizsgálatra, foghattam a kezed. Úgy éreztem, megvédelek bármitől. Nem az elejétől éreztem így. Jó volt, hogy sort kerítettünk a mindent tisztázó beszélgetésre. Az első néhány vizit kifejezetten dühített. Az a sok nő a váróban… Nem értettem, miért néznek rám úgy, mintha ufó lennék. Aztán rájöttem. Irigykedtek, mert őket nem kísérte el a párjuk. Ott fordult át bennem valami. Amikor a doki talán a negyedik vagy ötödik vizsgálatkor kiszólt, hogy az APUKA is bejöhet. Így, csupa nagybetűvel lettem én ott apuka. A kapcsolatunk megsínylette a terhességed kezdetét. Én a hangulatváltozásokat nem tudtam mire vélni, te meg magadat nem értetted. Jó, hogy le tudtunk ülni, megbeszélni. Könnyebb lett mindkettőnknek. Megértettem, bár nehéz volt elfogadni, hogy nem kívánod már olyan gyakran a szexet, mint előtte. Férfiasan bevallom, attól tartottam, ha túl heves vagyok, ártok a babának. Ha nincs dr. Széles, aki sok humorral magyarázta a ránk váró eseményeket, miérteket, már kiugrottam volna az ablakon. És nem is én várok fizikai értelemben babát! Azt még most is utálom, hogy olyan focifeelingem van tőle. Alig páran játsszák, de mindenki roppant okos. Mindenki tudja, mi a jó nekünk. Illetve mi a jó neked. Mit kell enned, hogy ez vagy az legyen, vagy hogyan kellene magad ekkor, meg akkor érezni. A Bezzeg Mancik meg egyenesen sírba tesznek. Bezzeg ők! Grr! Nem baj, hogy nem hallgatsz rájuk, csak a belső hangodra és arra a néhány személyre, akinek számít a véleménye. Felnézek rád. Én ezt nem tudnám végigcsinálni.

 Ennyi türelemmel és mosollyal, mint ahogy te teszed, biztosan nem.

Előttem van a családtagok arca, amikor bejelentjük a nagy hírt. A dédi euforikus tánca mindent visz. Szerencse, hogy készültem a kamerával, így az utókor emlékezetében is megmarad.

Fura volt megtapasztalni, hogy a tested szép lassan átalakul. A nagyobb mellnek csak én örültem. Sajnálom, hogy fáj a hátad, dagad a lábad. A masszírozós pillanatainkat mégsem adnám senkinek. Én a lábad kényeztetem, te meg a gyereket. Szerintem mindent ért. És olyan jó érzés, amikor felismeri a hangom, és rugdosni kezd. Sosem felejtem el a huszonkettedik hetet. Akkor éreztem először, hogy a lurkó megmozdul. Emlékszel? Mindkettőnk könnye kicsordult a meghatottságtól. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet. Felemelő. Ekkor döntöttem el, bemegyek veled a szülőszobára. Apás szülést szeretnék. Köszönöm, hogy nem erőltetted, kivártad, amíg megérik bennem a gondolat. Remélem, amikor oda kerülünk, tudok segíteni. Ha mással nem, támaszod leszek. Fogom a kezed, törölgetem a homlokodat, segítek lélegezni, ahogy a tornán tanultuk.

Jó, hogy túl vagyunk a huszonhatodik héten is. Minden héttel egyre közelebb ahhoz, hogy találkozzunk. Már azt is tudom, legalább a harminchetedik hétig bent kéne maradnia a kölyöknek ahhoz, hogy ne legyen koraszülött. Nehezen tudok a munkámra koncentrálni, félek, hogy a frontok előbbre hozzák a szülést. És most megint bizonytalan lettem. Vajon jó apa leszek? Tudom-e majd, mit kell csinálni vele, ha sír, ha éhes? Meg merem fogni? Merem-e fürdetni? Te tudod-e, mi a jó neki? Gondolkodtam a köztetek lévő köteléken is. Mennyivel másabb, intenzívebb, mint az enyém. A pocakod már egészen nagy. Szexi vagy, gyönyörű a bőröd, és veszettül kívánlak. Még az sem tudja a kedvemet szegni, hogy a kedvenc pózod kényelmetlen, és rövidebb ideig szeretkezünk, mint korábban. Szeretem, ahogy utána elnyúlsz, a hajad nedvesen a fejedre tapad, és boldog mosollyal simogatod a hasad. Hidd el, így is imádni való vagy!

Bármeddig néznélek, miközben a fiunkhoz beszélsz. Irigyellek titeket. Én csak kívülálló vagyok. Megbonthatatlan a kötelék köztetek, és remélem, a csodának majd én is részese lehetek. Bízom benne, hogy a szülés során minden rendben lesz. Ahogy közeledik az idő, úgy vagy te egyre inkább kíváncsi, én meg egyre jobban aggódom. Nem tudom, milyen lesz az élet hármasban, a saját szerepemet nem érzem. A haverok azzal vigasztalnak, az apává válás a szülés után kezdődik. A nőknek van kilenc hónapnyi előnye velünk szemben.

Te jó ég! Elfolyt a magzatvíz! Úgy kapkodok, mint a gyerek, aki nem tudja, mit hova tett. Hihetetlen, hogy most is te mondod meg, hol a táska, mit vigyek a kocsihoz. Biztosan szülünk? Az egy héttel ezelőtti jósló fájások jelentéktelenek voltak a mostanihoz képest. Legalábbis az arcod erről tanúskodik. Mélyeket lélegzel, a fájdalomtól elhomályosul a szemed, már kétségem sincs. Tényleg szülsz, én meg tehetetlenül toporgok. A kórházban a nővérek kedvesek, az orvos még sehol. A méhszáj még csak négy centire tágult. Kérdő tekintetemet látva a nővér előzékenyen elmagyarázza, hogy a baba tíz centinél fordul a szülőcsatornába. Izgatottan toporgok, és a szabad kezemmel a homlokod törölgetem két összehúzódás közt. A másik kezemet el fogod törni, úgy szorítod, de nem szólok. Az órára nézek. Fel sem tűnt, két órája vagyunk a szülőszobában, mire megjön dr. Széles. Biztatóan ránk villantja legszebb mosolyát, majd engem hátba vereget: – Ez is eljött, apuka! – kacsint cinkosan. Nincs erőm visszamosolyogni, mert már nem érzem a kezem. Ellenőrzés, megdicsérnek, dagad a keblem tőle, holott neked szól, hogy már hat centi a tágulás. Gyorsan számolok: még legalább két óra. A doki kiábrándít, és megkérdi, kérek-e egy kávét, az még bőven belefér. Nemet intek, ő elmegy egyért. A szívhang eddig rendben van. Aztán hirtelen feltűnik, hogy a szülésznő kapkodni kezd, valaki a dokiért indul. Kérdem, mi a baj, de nem foglalkoznak velem, egy erős kéz kitol a folyosóra. Aztán jön Széles, és csak annyit mond, császár lesz, szennyeződött a magzatvíz. Még hallom a csukódó ajtón át, hogy „epidurális érzéstelenítést”, aztán elsötétül minden. Nem tudom, mennyi idő telik el, és azt sem, hol vagyok, sokára tisztul a kép. Lassan felismerem a tárgyak körvonalát, elájulhattam. Egy kórteremben fekszem. Ahogy oldalra nézek, elgyötörten, mégis boldogan mosolyogsz rám. Valaki hangosan felsír mellettem. Jön egy nővér, és óvatosan egy csomagot helyez a mellkasomra.

– Gratulálok, apuka! Stramm legényke a fia.

Félve érintem meg, szemembe könny szökik. Alig látom a csöppség arcát.

– Szia, Péter! – nevetek egyre felszabadultabban, miközben a fiam ráfog az ujjamra. – Nagy ugrás ez az ismeretlenbe!

2017

Novelláim

Hümér hűsége

A nyomozónő dühösen tette le a telefont. – Mi van, már megint nincs bent? – kérdezte Péter, a nő irodatársa, miközben fogával ketté roppantotta a kávékeverő műanyag pálcikát. – Látod! A héten már legalább hússzor hívtam, ma konkrétan háromszor. Egyszer azt mondja a...

Az informatikus halála

Nem ilyen volt. Az egész teste tiltakozott és lázadt. Számára a gondolat is elfogadhatatlan volt. Csak ült és gondolkozott, hogyan legyen tovább. Tudta, hogy meg kell várnia a másnap 9 és 12 óra közötti időintervallumot. De addig még muszáj eltakarítania az ajtó előtt...

Bűn

BŰNÖS VAGYOK!!! Muszáj leírnom mekkora bűn terheli lelkemet. Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudsz bocsátani nekem. Lehet, ha én lennék a helyedben, én sem tudnék megbocsátani. Annyiszor el akartam már mondani, de sehogy sem vitt rá a lélek, félek a...

Tizenöt perc

Ülök a fürdőkádban és pont olyan a hangulatom, mint az a rosé, amit a csapba öntöttem. Szar. Rád gondolok. Ahogy az elmúlt hetekben minden órában, a nap minden percében. Lassan csorog a forró víz a lábamra, de már nem érdekel. A hab körülöleli testem és végre...

A kutya

A szíve még bírta volna, de a lábai már nem. Azok réges-régen elfáradtak. Pedig a kutyával muszáj volt menni. Minden áldott nap. Naponta legalább ötször. Miatta fel kellett kelni, neki főzni kellett. A kutya se volt már a régi, ám a parkba érve ugyanúgy húzta, mint...

Kibírhatatlan

Kibírhatatlan vagy! – acélsodronyként feszült köztük a mondat, de csak néhány másodpercig, hogy aztán súlyosan hulljon alá, lefejezve és kettévágva a kettejük közti kapcsolatot. Kibírhatatlan. Ez jutott a nő eszébe ismét. Az egész szituáció az volt. Abszurd,...

Ugrás az ismeretlenbe

Napjainkban Állok a szobaajtóban, és nézem, ahogy alszol. Szőke fürtjeid szétterülnek a párnán, légzésed egyenletes, a takaró keresztben a csípődön, látom napbarnította vállad és izmos lábad. Az oldaladon fekszel, és nekem eszembe jut a délután, amikor a Dunán nevetve...

Virágkeringő

Elmélázva nézte az ablak előtt szállingózó hópelyhek tétova táncát. Hiába igyekezett elhessegetni a komor gondolatokat. A két évvel azelőtti baleset képei ködös foszlányként kúsztak elméjébe, és erőt kellett vennie magán, hogy újra a kinti világot figyelje. A mostani...

Nyitott szív

Végig simítok a langyos pisztolycsövön. A dörrenés a fülemben visszhangzik, megtántorodom és le kell ülnöm. Szép próbalövés volt, a hasadba ment. Kezdetnek nem rossz. Fémes ízt érzek, a vér lassan szivárog a nyelvemen. Izgalmamban elharaptam a számat. Muszáj becsuknom...

Sztár lettem

Youtube és Facebook sztár lettem. Meg Instagram. Félreértés ne essék, ezzel most nem dicsekedni akarok. Először még egészen vicces volt a dolog. Bele se gondoltam, hogy bajom lehet belőle. Nem tudom hányan voltak. Talán öten? Vagy hatan? Ketten belém karoltak,...

1 Comments

1 hozzászólás

  1. Hajni

    Nagyon tetszik ez a születéssel kapcsolatos írásod!

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük