Veronai busztragédia

2020.04.16.

Szerző: Berill Shero

Író, újságíró, blogger

Comments

Régebbi blogbejegyzéseim megjelenésekor az INDEX.hu többet is érdekesnek talált, és címlapon hozta! Az alábbi cikket 2017.01.21-én írtam. (Kép forrása: EPA)

 

A reggeleim a hírek hallgatásával és olvasásával indulnak.

A mai hír megrázott. Az összes média az olasz buszbalesettel volt  tele.

Mit érezhet az a szülő, akinek már soha többé nem jön haza  a gyermeke? Látom magam előtt a lelkes, ifjú arcokat, kinek az első, kinek a sokadik iskolai sítábor, mindenki izgatott, búcsúölelések a busz mellett, szokásos, túlaggódó kérdések…  A gimisek nevetve búcsúznak, alig várják, hogy lazuljon a szülői felügyelet, izgatottak az előttük álló élmények miatt. Lelkesek, tervezik  a  tábort, eszükbe se jut az 1999. 01.24-i busztragédia…

Majd a napi telefonok, mindenki boldog. A szülők várják,  hogy visszajöjjenek  és örülnek az újabb jól sikerült napnak. És eljön az utolsó hívások ideje. Mindenki nyugtatja a másikat, igen, jó volt, de majd otthon elmesélek mindent, ne a számla nőjön!

Aztán jön az iszonyú hajnal. Aki  hív, az  talán azt sem tudja mit beszél. Az álmából ébredő hozzátartozó ekkor már sejti, hogy baj van. És ő a szerencsésebb. Akinek a gyereke lehet összefüggéstelenül, érthetetlenül, többet zokogva, mint beszélve beszámol a tragédiáról.

És aki hiába próbálja a gyerekét hívni, süket a telefon….Feldolgozhatatlan. Kicsiben is. Egyesével. Tömegesen még iszonytatóbb a halál.

Ezek a gyerekek a jövő reménységei voltak. Előttük volt az élet! Annyi mindent szerettek volna megtenni, annyi helyre eljutni, hivatást, párt választani, gyereket vállalni. Vagy épp egészen másmilyen életet terveztek, de már sosem tudjuk meg mi lehetett volna belőlük!

A tanár, aki az utolsó pillanatig mentette a gyerekeket. A buszsofőr, aki próbálta korrigálni a hibát…. A szülő, aki volt olyan jó fej, hogy elkísérte a gyermekét…

Egyikőjüket sem ismertem személyesen… De a tragédiájuk megrázott! RIP! A hozzátartozóknak, az életben maradóknak erőt kívánok ahhoz, hogy ezt túl tudják élni és  kívánom, hogy idővel  kevésbé fájjon, kevésbé akarjon kiszakadni a szív!

Forrás: ide kattintva megnézheted!

Régebbi bejegyzéseim

Traktoros Lali és a karantén

Az INDEX.hu ezt a cikkemet is érdekesnek találta, és címlapon hozta 2020. 04. 30-án!  "Csumi Aranyapáim! Nem tűntem el, sőt a korona is elkerült eddig, de a földeken azért van munka. Oda ebből a mizériából szerencsére viszonylag kevés jut el. Megmondom őszintén a...

Balatoni biciklitúra – Hévíz-Révfülöp

Régebbi blogbejegyzéseim megjelenésekor az INDEX.hu többet is érdekesnek talált, és címlapon hozta! Az alábbi cikket 2017.06.24-én írtam. A második nap egy remek svédasztalos reggelivel indult. Az eső felhőknek nyoma sem maradt, az éjjeli viharra csak a pocsolyák...

Mustang találkozó

Régebbi blogbejegyzéseim megjelenésekor az INDEX.hu többet is érdekesnek talált, és címlapon hozta! Az alábbi cikket 2019.04.14-én írtam.   Tahitótfalun a kempingben kapott helyet a 13. Mustang találkozó. Régi és új paripák nyerítettek, mindenki talált kedvére...

Bécs-Passau-Scharding – 7. nap Ybbs – avagy a világ körüli biciklitúra

Régebbi blogbejegyzéseim megjelenésekor az INDEX.hu többet is érdekesnek talált, és címlapon hozta! Az alábbi cikket 2016.09.09-én írtam. A reggel remekül indult. Ferdinand rákérdezett a "városnéző" pólóként aposztrofált aikidos felsőmet látva, hogy karatézom-e....

Veronai busztragédia

Régebbi blogbejegyzéseim megjelenésekor az INDEX.hu többet is érdekesnek talált, és címlapon hozta! Az alábbi cikket 2017.01.21-én írtam. (Kép forrása: EPA)   A reggeleim a hírek hallgatásával és olvasásával indulnak. A mai hír megrázott. Az összes média az olasz...

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük